Második fejezet

Nem mondanám, hogy nem volt hosszú éjszakám, de a nagyteremben történtek után elég sokáig kattogtam azokon a tekinteteken. És valljuk be, az az egy lenyűgöző dolog, hogy egyedül lehetek nos nem nagyon segített. Ami meglepően érdekes, hiszen tényleg ez az egyetlen dolog amit szeretek itt..egyedül lenni. És még is olyan mintha megváltozni látszana. De mivel az este elhúzódott, így az első tanítási napom kaotikusan kezdődött. Nem tudom meddig aludtam, csak azt, hogy valami hideg orr érintette az arcom. A következő pillanatban egy határozott mancs koppant a mellkasomon. És az a tipikus érzés "basszus elaludtam". 

-Jó,jó... ébren vagyok.-simítottam meg Nérót.

Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Még gyerekkoromban találtam Őt. A bundája mély, fekete volt-mintha a sötétséget hordozná magán. De minden mozdulatnál rézszínű foltok villantak meg rajta, mint a parázs a hamu alatt. A farka lassan csapott a levegőbe, mintha mérlegelne. Nem mozdult. Csak engem nézett. Mintha eldöntötte volna, hogy én vagyok az, akit érdemes követni. És azóta is összeköt minket valami leírhatatlan kötelék. Viszont az idő sürgetett, így nem volt időm a hálálkodásra. Végig simítottam fekete bundáján majd rohantam is az egyenruhámért. Konkrétan a nagyteremben lévő reggelit is lekéstem és majdnem az első órámnak is fuccsoltak. Ami nagyon nem lett volna jó, hiszen az átváltoztatástan az egyik legszígorúbb órám.

-Végre Rose, már azt hittem nem érsz ide -mutatott egy szabad helyett maga melett Bee.

-Hát én se gondoltam volna, hogy hamarabb ideérek mint Rowena Professzor. 

-Valóban Weasley kisasszony?- hallottam meg szúrós hangját Rowena Professzornak.

Válaszra sem méltatott, mire újra neki kezdett mondandójának.

-Öntől sokkal többet várok, hiszen maga Hermione Granger lánya. Az egész tudás a markában van és csak Ön dönti el, hogy él-e vele. Mínusz 2 pont a Griffendélnek a késésért.- mondta el ezt egy levegővétellel. 

És újra itt vagyunk.. a híres Granger szálnál. Soha nem éreztem magam otthonosoan ezen az órán, hiszen édesanyám neve elég gyakran szóbakerült. Habár.. melyik órán nem? Hiszen egy mugli családból származó boszorkánynak igen is sokat kell azért tennie, hogy elfogadják és benne meg is volt ez a megfelelési kényszer. Meghát a tanterem is már önmagában különös volt. A hosszú padokon tollak, teáskannák és egy kupac teljesen hétköznapi tárgy sorakozott. A falakon portrék lógtak, amelyek időnkén unottan figyelték a diákokat. Valljuk be senki sem szeret bénázni, főleg nem úgy, hogy még közönsége is van.

-Nos mint azt Önök is tudják az átváltoztatástan - kezdte nyugodt, még is tekintélyt parancsoló hangon. -A mágia egyik legösszetettebb ága. Itt nincs helye figyelmetlenségnek. 

Egyetlen pálcamozdulat.

 Az asztalon álló porceláncsésze megremegett..összehúzódott..majd egy hófehér galamb rebbenve felszállt. A fél osztály egyszerre kapta fel a fejét. 

-Az átváltoztatás három alapelve, szándék, koncentráció és pontosság -folytatta a tanár. -Ha bármelyik hiányzik..nos, az eredmény kellemetlen lehet. 

Halk ideges nevetés futott végig a termen. 

-Ma életet adnak annak, amiben nincs. A feladat egyszerű. A kanalat élőlénnyé változtatják. Egérré. Teljes átváltoztatás. 

Mély levegőt vettem, a kanál hidegen csillant előttem az asztalon. Megszorítottam a pálcámat, nem voltam kezdő mégis éreztem, hogy mindenki figyel. A levegő tele volt suttogással és ideges energiával. 

-Vera Verto -suttogtam bár nem volt túl magabiztos.

A kanál megremegett. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy sikerül.. az anyag meglágyult, a nyele összegörbült.. majd hangos csattanással visszaugrott eredeti formájába. 

-A szándék meg van, azonban szükség lesz a másik kettő alapelvre is Granger kisasszony. -sétált el melletten Rowena.

-Lenyűgöző próbálkozás Weasley - mondta féloldalas mosollyal Scorpius. -Majdnem életre kelt..brávó-kezdett el tapsikolni. 

Malfoy könnyed mozdulattal emelte fel a pálcáját. 

-Figyelj és tanulj. -Vera Verto-

Fény villant, és a kanál azonnal apró, szürke egérré zsugorodott, amely nyugodtan ült az asztalon. És mind végig csak arra tudtam gondolni, hogy előbb vetném magam dementorok elé, minthogy ez a nagyképű egoista majom megalázzon. Újra a kanálra néztem és ezúttal nem vettem mély levegőt. Nem gondolkodtam túl sokat. A düh gyorsabban mozdította a kezem, mint a józan ész.

-Vera Verto!- mondtam most már élesen és érthetően.

A varázsige szinte felrobbant a levegőben A kanál megrándult. Megolvadt. Megnyúlt, nem lett kisebb..hanem hosszabb. Fekete pikkelyek jelentek meg rajta. A következő másodpercben egy vékony, sötét kígyó csapódott az asztalra és sziszegve felemelte a fejét. A kígyó ott volt az asztalon. A terem egy pillanat alatt elnémult. Valaki felsikkantott a hátam mögött, de a hang olyan távolinak tűnt, mintha nem is ebben a teremben történt volna. Nem mozdultam.  A pálcám még mindig a kezemben volt, de hirtelen nem voltam biztos benne, hogy én irányítom-e. Én pedig ledermedve néztem a teremtményt amit alkodtam. A kígyó lassan Malfoy felé fordult, nyelve villámgyorsan cikázott a levegőben. 

Majd egy hirtelen mozdulattal eltűnt és Scorpius asztalán kötött ki. A kígyó feltekeredett az alkarjára de nem úgy mintha bántani szeretné.

- Talán az új házikedvencemnek szántad Weasley? - mosolygott büszkén és csodálta az állatot a kezén. 

-Nem..képzeld rólad mintáztam. Hiszen te is ugyan ilyen kígyó vagy..- vágtam vissza mosolyogva.

A tanár egy lépéssel közelebb jött.

-Hmm.. érdekes- mondta halkan.-Nagyon érdekes.

Majd egy pálca mozdulattal a kígyó újra kanállá merevedett és koppant egyet a padlón. A csend még néhány percig a teremben maradt. Az óra maradék részében csak a történtekre tudtam gondolni. Hogy siklott ez ennyire félre? Talán új pálcára lenne szükségem? Hiszen édesanyámét használom és őszintén szólva nem mindig vagyunk egy hullámhosszon. És miért volt különös kötődés közte és a kígyó között? Eléggé bizar ez a Scorpius Malfoy gyerek.. A gondolataim közül pedig többiek szakítottak ki, hiszen mindenki elkezdett pakolni ezzel sugallva nekem, hogy vége az órának. 

-Miss Weasley egy szóra..-szólított meg a tanár óra végén.

-Igen?

-Kisasszony az átváltoztatás nem mindig a tudás kérdése... hanem az érzelemé is. Habár nem ez volt a feladat..szép munka volt. És ebből is látszik, hogy többre hivatott. - simogatta meg a vállam majd ott hagyott az üres teremben.

Ami azt illeti, sosem gondoltam volna, hogy pont ebből a tantárgyból kapok dícséretet, főleg nem Rowena professzortól. Viszont amiket mondott, lehet benne valami.. Dühömben varázsoltam, csak az volt előttem, hogy neki sikerült és nekem ennél jobbnak kell lennem. Az pedig, hogy egy kígyóval azonosítottam nos.. nem kicsit irónikus. Sőt visszagondolva, eléggé vicces. Ezek után még volt egy két órám de megbeszéltem Bee-vel, hogy ha végzünk elmegyünk órák után Roxmortsba. Ezt a különleges eseményt meg kell ünnepelnünk vajsörrel...

 Miután a többi órám gördülékenyen ment és sikeresen átjutottam a Kövér Dámán is, felmentem a szobámba és elkezdtem készülni az estéhez. 

Fellélegeztem, amint kiléptem a kastély főkapuján. Roxfort területén kívül végre nem kell egyenruhát viselnem. A talár helyett egy fekete vastag pulóvert húztam. Hosszú vörös hajamat pedig kiengedve hagytam, amely szabadon hullott a vállamra. A kavicsos út minden lépésnél ropogott a talpunk alatt. A levegő csipős volt, friss és fenyőillatú, mintha maga az erdő figyelne minket. Jobbra a Tiltott Rengeteg sötét fái magasodtak, ágai között köd ült meg, balra pedig lankás rét húzódott, ahol néha egy-egy bagoly suhant el hangtalanul. Ahogy haladtunk előre, egyre több diák került a látókörünkbe. Majd a domb tetejéről végül feltűntek Roxmorts hófödte háztetői. A kéményekből felszálló füst édes karamellillatott hozott a széllel, és éreztem, hogy ez az a hely ahol, egy délutánra minden gondunk szertefoszlik. Pont ezért imádtam Roxmorts-ot, itt minden megvan amire szükségünk lehet. Mézesfalás Cukorkaboltja, Három Seprű  vagy épp Zonkó Csínytevés Boltja. És most a mi úticélunk a Három Seprű volt. 

-Egyenesen a vajsörhöz.- jelentette ki Bee, beérve a kocsmába.

Helyet is foglaltunk gyorsan a fenti asztaloknál és kikértünk magunknak két-két korsóval. Már egész jó hangulat uralkodott és ilyen önfeledten már régen kacagtam. Amikor a tömegben kirajzolódott előttem egy ismerős testalkat, vöröses fejbúbbal és nem volt kétségem, ez az öcsém. Lerohantam a lépcsőn és megragadtam a kapucniját.

-Csak egy jó okot mondj, hogy ne változtassalak helyben egérré. Ma ez kifejezetten jól megy nekem.

-Ohhh.. nővérkém.-villantott mosolyt mintha megúszná ezzel a dolgot.

-Megmondtam.. az éven nincs több bajkeverés amibe az is beletartozik, hogy nem jársz a Három Seprű környékén. - emlékeztettem az évnyitós vacsorán beszéltekre.

-Velünk van.- lépett mellé James és Albus a semmiből.

-Ez még nem mentség..ha nem viszitek innen ki, tájékoztatom a kocsmárost, hogy kiskorú valamint anyánk sem örülne, ha hallaná..-fenyegettem meg rejtetten a fiúkat.

-Jaj csak anyánkat ne...-fohászkodott Hugo.

De nagy nehezen távozásra bírtam őket. Nem is tudom mit gondoltak. Dühömben nagy léptekkel haladtam a lépcsőn amikor valaki hirtelen elállta az utamat. Persze nincs nekem elég bajom és hirtelen úgy éreztem, hogy az a nyugodtság amit ez a hely ad most hirtelen elszállt.

-Szép volt a mai Weasley..- szólalt meg mély hangon.

Hirtelen belém vágott ez az ismerős hang és a ma történtek. Oh basszus...Scorpius. És tényleg már csak ő hiányzott.

-Szeretnél belőle repetát Malfoy?- tekintettem fel rá, félig felhúzott szemöldökkel.

Erre a mondatomra viszont teljesen máskép reagált mint szokott. A lépcső korlátjához szorított és két kezével elzárta a menekülő útjaimat. A fa hidegségét még a pulóveremen keresztül is éreztem a bőrömön. 

-Ha le akarsz nyűgözni Granger ..ahhoz több kell mint egy kiskedvenc.-hajolt közelebb az arcomhoz.

Egy pillanatra nem is a szavai ütöttek meg, hanem az, hogy mennyire közel van.

Túl közel.

-Eszem ágában nincs Malfoy..csak egy tükörképet nyújtottam feléd ..hogyan is képzellek el valójában.-löktem el magamtól.

Miután kiszöktem a szorításásból csak arra tudtam gondolni minnél távolabb legyek tőle. Tettemre és mondandómra válasz nem érkezett de őszinte leszek egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy visszapillantsak..